„Ez itt Éva, egy kedves, vicces, ambiciózus lány, aki nagyon szereti az irodalmat és jó érzéke van a nyelvtanuláshoz.”  „Örvendek.” „Ez pedig itt a te elválaszthatatlan társad, aki ezután mindig veled lesz, és jól meggyőz majd arról, hogy minden, amit csinálsz, az csupán csalás és ámítás.” „Oh. Örülök, hogy megismerhettelek. (Mondjuk, amúgy nem is). ”

Sok mindenre nem nagyon emlékszem az ünnepi műsorból. Úgy éreztem magam, mint aki nejlonzacskóval a fején próbálja követni a körülötte...

De minden hazatérés más. Már nem fakadok sírva azon, hogy a gyerekeim nem fognak iskolai ünnepségen Petőfit szavalni, az Altatót fújják...